Törökbálinti sakkos ősz
2019/20 versenyévadra az gondolhatnánk, hogy ugyanolyan, mint az eddigiek, csak hogy…
Megalakult az új önálló egyesületünk, s így a bürokrácia útvesztőiben is értünk el apró sikereket. A működésünk úgy látszik, biztosított! Új elnökünk, Leipán Tibor tele van ötletekkel. elképzelésekkel, amik valóra váltása komoly reményekkel tölt el.
2019 ősze úgy alakult, hogy szinte minden hétvégére esett, hol Nb-s, hol megyei bajnoki forduló, ami szinte permanensé tette azt a kérdést, hogy hogyan is álljunk fel, ill. üljünk le. Hisz a harmincegynéhány fős létszámunk, no meg a tavalyi ezüstérmünk azért csak kötelez valamire! Csakhogy mi is a fontos? Érezzük jól magunkat, legyünk egy általunk létrehozott CSAPAT része, miközben „közpénzeket herdálunk” el akkor, amikor az egyre növekvő költségeket képtelenek vagyunk saját zsebből kigazdálkodni?
Csapatunk tagjai büszkén vették át Elek Sándor – ismét megválasztott – törökbálinti polgármestertől a 2018/19-s NB II-ben elért ezüstérmeket. Polgármesterünk – szervezésbeli hiányosságaimat abszolút tolerálva – nem csupán csapatunk tagjai nyakába akasztotta az érmeket, hanem a „protokolláris rész”-t követően kíváncsian nézte néhány percig azt, hogyan küzdünk az egyes táblákon!
Rohanó világunkban az egymást követő fordulókban – a családtól, a különböző munkahelyi elfoglaltságoktól .elrabolni a játékosokat bizony koránt sem könnyű feladat. Az NB-s csapat szervezését ismét magára vállaló Sallai Kálmán sikerrel küzd meg hétről-hétre e feladattal, miközben a megyei „kis csapat” összeállítása változatlanul rám hárult. Bár önmagában még is csak nehéz pozitív dologként értékelni, ha valakit egyességügyi okokból adódóan leszázalékolnak, ugyanakkor üde színfoltot jelent megyei csapatunk szervezés-történetében, hogy Kovács Gabi barátunk a Gyömrő elleni összeállítást magára vállalta! Végre úgy ülhettem le játszani, hogy csak részfeladatokat kellett teljesítenem! Ez nagyszerű volt! A kevés induló csapat okán idén „összemosott szuper és első osztályú csoportok” okán bizony egyetlen fordulóban sem voltunk esélyesek. Ugyanakkor Gabi sikeres szervezőmunkája, s a csapattagok motivált játéka meghozta a nem várt sikert! 6 : 4-re vertük Gyömrő csapatát!
Ma ismét nyomtunk az „öreg” Auréllal néhány 5 perces partit interneten keresztül. Ő egy picit jobb játékos, mint én, de ezt ne mondjátok el senkinek! Főleg neki ne! Partijaink ugyan nem fognak bevonulni a hazai sakkirodalom örökzöldjei köz, de, baráti zrikálásaink – úgy gondolom – mindkettőnk, s ha a kis Aurél is csatlakozik, mindhármunk számára örök élmény marad!
Miközben e sorokat írom, NB-s csapatuk Páty ellen készül. Az idei évünk utolsó csapatbajnoki összecsapása több szempontból is meglehetősen pikáns! Az első táblára „kényszerülő” dr. Léhmann Zoli barátunk készül a pátyi csapat első táblása, Pálkövi Józsi ellen! Ő nyerni akar, s ez cseppet sem könnyű feladat! Az ellenfél soraiban ugyanakkor azt a Nagy Csabát találjuk, aki újonnan megalakult egyesületünk első elnöki pozicióját töltötte be. Amikor kiderült, hogy a kis Aurél iskolai elfoglaltságai miatt nem tudja vállalni a szereplést, s felmerült, hogy az alig 10 éves Salacki Marcinak kell vállalnia a játékot. Bár lenne egy fontos gyerekverseny ezidőtájt, ahol a bajnoki címének megvédése a tét, ő még is inkább a csapatban való játékot választja! Pedig ő csak egy kisfiú, s még is érzi az összetartozás erejét, a valahova tatozás örömét!
Ez a Törökbálinti Sakkbarátok SportEgyesülete, fantasztikus emberek, emberkék alkotják, s büszke vagyok arra, hogy része lehetek!
PP
