„FELADNI SOSE KÉSŐ!” /japán mondás/

Kedves Barátaim!Mint ezeken az oldalakon olvashattátok, hogyan dobtam ki a teljes pontot az ablakon, és ment el a kedvem a játéktól, most engedjétek meg nekem, hogy éppen az ellenkezőjéről is beszámoljak…Azt hiszem én vagyok ebben a csapatban a sötét ló, nem hiszem , hogy bárki többet játszott volna sötéttel mint én , kipakoltam az állást, majd egy huszáros ötlettel hosszúra sáncoltam. Gondoltam letámadom a királyszárnyát. Nem sikerült, az ellenfelem viszont sikeresen átkergette a királyomat a rövid oldalra, közben tisztet is nyert. és már éppen azon gondolkodtam, ha még húz két jót, nem búcsúzkodom hosszasan a partitól, mosolyt varázsolva az arcomra nyújtom a kezemet…de nem akart kockáztatni, vezért cserélt és sima nyerés helyett, leegyszerűsítette a játékot, 6 gyalog– 6 gyalog, huszár, bástya mindkettőnknek, de neki volt még egy fútója is. A tisztjei diszharmóniában voltak és a megkergetett királyom hamar a centrumban találta magát, majd három lépésben két gyalogelőnyre tettem szert. A remis kézzel fogható volt. Ő is érezte, hogy a játszma kifolyik a kezei közül. Vérszemet kaptam, ha a c-b gyalogjaimat úgy tudom megvédeni, hogy ne tudja egy tiszt árán semlegesíteni, hanem két tisztet kell áldoznia értük, akkor nyerésre játszhatok. És az egykapus játékot most a sötét játszotta. Az utolsó feladatom az volt, hogy a vezért nevelő királyom messze került a két szélső gyalogjától, és így esélye lehetett volna a király segítségével bevezetni és akkor oda kell adnom érte a bástyámat…De szerencsémre maradt még egy szabad gyalogom és azt kellett még likvidálnia. Így viszont védtelen maradt mindkét gyalogja és egyszerűen lesakkoztam őket. A 81. lépésben 5 és fél órás küzdelem után az ellenfelem kapitulált. Mosolya nem volt meggyőző. Péterék talán nem haragudtak rám, hogy ebéd helyett inkább koraesti vacsora jutott nekik. Nem volt szép játszma, sőt… de benne volt minden ,ami miatt szeretjük.

Fodor László

You may also like...