Indul a Pest Megyei pontvadászat

Új bajnokság, új remények

Egy minden szempontból kaotikusnak mondható bajnokság után “megérdemelt pihenő”-t követően ismét megindul a 2022/23-s versenyévad pontvadászata. NB-s csapatunk elejének kiválása, az NB-s, és megyei csapatunknál is állandosuló létszám gondok nem könnyítették meg a csapatvezetők szervező munkáját. A két csapat között évek óta kialakult éles választóvonal szerte foszlott! Mindenki – minőségi válogatás nélkül- játszott mindenhol. Nehéz eldöntenem, hogy az NB-s csapat rendkívül sok kontumálása, és az ebből fakadó érdekvesztés, vagy a nyári szünet nagy dilemáinak feloldása okozott-e több problémát!

Menni, vagy maradni! A 2021/22-s NB-s évad végigkínlódása ugyan megőrízte annak a lehetőségét, hogy mi dönthessük el a folytatás kérdését, de hogy mennyire megosztotta ez a játékosainkat, bizonyítja, hogy a sebtiben összehívott taggyűlésen is csak egyszerű többséggel sikerült döntésre jutnunk a folytatás mellett. Bár ezt a döntést alapvetően befolyásolta, hogy a környező településekről bírtunk némi ígéretekkel játékosállományunk erősítésére, de, hogy még egy csavar bonyolítsa életünket, ezek az ígéretek nem realizálódtak. Ez is csupán azt bizonyítja, hogy csak- és kizárólag magunkra számíthatunk! Ezek bizony nem túl bíztató előjelek! Ilyen előzmények után, minden szempontból érdekes bajnokság elé nézünk! Elvárásainkat csak igen óvatosan fogalmazhatjunk meg!

A folytatás igénye a napi gondok megoldásán keresztül, saját erőből való építkezés útján kell érvényesítenünk! Miközben a 2024-s magyaroszági sakkolimpia árnyékában sorra szűnnek meg a kiscsapatok, melyek maradékait a nagyok szippantják fel, mi is a túlélésre vagyunk kénytelenek játszani. Kísérletképpen beneveztünk a megyei öttáblás bajnokságba is annak szándékával, hogy fordulónként versenylehetőséget biztosítsunk a teljesen kezdő fiatalok számára, ahol több esélyük van hasonló problémákkal küzdő ellenfelekkel találkozniuk. Hihetetlen micsoda különbség van egy csapatbajnoki játszma, és az edzésen történő a csak úgy tologatunk egymás örömére között! Akkor van igazán vége a világnak, ha eltűnik a játék öröme! A görcsösség viszont nem csak a fociban, vagy bármely más sportágban, de a sakkban igencsak békjóba köti az elmét, s ezáltal saját magunk válunk elvárásaink gátjává! Önmagunk legyőzése sok esetben sokkal nagyobb problémát jelent, mint maga a sakkparti!

Az öttáblás bajnokságban való részvételünk – ahogy mondani szokás – nem jöhetett volna létre, ha e bajnokságban résztvevő csapatok, és a Pest Megyei Sakkszövetség vezetése nem lett volna hajlandó szakítani a szinte kőbe vésett vasárnapi játéknappal, s asztalhoz ülni szombaton! Első hallásra nem is látszik, hogy mennyire formabontó lépés ez, a mi meglehetősen tradiciónális, merev szabályrendszerünkben! Hálával tartozunk érte! Minthogy hálásak lehetünk azért is, ahogy a Pest Megyei Sakkszövetség elismeri a törökbálinti sakkcsapat addigi erőfeszítéseit azon keresztül is, hogy csapatunk egyik tagját kérte fel a Pest Megyei Sakkszövetség három fős versenybírósága tagjává!

A Bács-Kiskun megyei Lajosmizse, – első ellenfelünk – azért kerülhetett be a Pest megyei CsB-be, mert a megyéjükben annyira lecsökkent az induló csapatok száma, hogy nem lehetett már csapatbajnokságot rendezni. Bennük, egy rendkívül szimpatikus, sportszerű társaságot ismerhettünk meg. Kár, hogy – a paparformát igazolva – minden partikujat megnyerték, s még sem voltunk szomorúak! Jó partikat játszottunk! Az eredmény viszont lesz jobb is, abban biztos vagyok!

A 0 – 5 olyannyira nem vette kedvünket, hogy vasárnap ismét asztalhoz ültünk egy érdi 7 fordulós rapidverseny erejéig.