2020. Kikelet?
Eljött végre március 8. A mindig valamiféle fennköltséggel párosuló tavasz nem csupán a természet megújulását hozza! Pedig a tél sem csúnya, s még is szinte határtalan optimizmus lesz úrrá mindenkin! Kivirulnak a lányok, kivirulnak a virágok! De mit is hoz a 2020 tavasza a mi számunkra, a törökbálinti sakkozás számára?
A folyamatosan érkező hírek szerint már van Magyarországon is korona-vírusos megbetegedés. Egyre-másra születnek olyan intézkedések, melyeket ki-ki a maga vérmérséklete szerint próbál komolyan venni, vagy nem. Nem elég a migráns kérdés megosztó megítélése, most egy újabb olyan jelenség üti fel fejét, s közeledik hozzánk, mely önmagában képes minden magabiztonságunkat romba dönteni!
A Magyar Sakkvilág TSE csapata feletti győzelem után mintha a mi lelkesedésünk is kissé alább hagyott volna! Játékosainkon most nem érződött az a „csakazértis” hangulat, hisz mindannyian talán túlságosan is elhittük, hogy bárkit képesek vagyunk legyőzni, s a dobogó is csupán karnyújtásnyira van tőlünk ismét!
A soron következő BEAC I. – Barcza elleni összecsapásunkat egy kellemes momentummal kezdhettük. A 2018/19-s versenyévad Breyer csoportjának legeredményesebb versenyzője az a Kelemen Szabolcs lett – sok felnőttet megelőzve – , aki éppen a jelen ellenfelünktől érkezve vendégjátékosként időlegesen oldotta meg ifi-kérdésünk mindig fájó gondjait. Szabi 9 mérkőzésből szerzett 8 pontjával veretlenül, – ellenfeleinek csupán két döntetlent engedélyezve – végzett e nemes összevetés élén! Így nem csoda, hogy a Magyar Sakkszövetség névre szóló kupáján kívül, a mi „házi” versenyünkben is Kelemen Szabi végzett az ifi-kategória élén! A győztes mindent visz! Mindkét csapat minden tagja lelkesen tapsolt, s ismerte el ezt a rendkívüli teljesítményt!
Az eufórikus hangulat helyét azonban rögvest a táblákon felsorakoztatott bábok, s az őket vezénylő harcosokban ébredő komoly feszültsége vette át! Megkezdődött a BEAC I. Barcza elleni igen fontos rangadó! A tét mindkét csapat számára igen nagy volt. A barczások cseppet sem titkolt célja volt közelebb kerülni a listavezetőhöz, vagy legalább megerősíteni második helyüket, míg a miénk megismételni elmúlt évi bravúros teljesítményünket ismét a dobogó valamely fokán végezve. Barczás barátaink semmit nem bíztak a véletlenre, hisz eddigi legerősebb összeállításban ültek asztalhoz. Az egyes táblákon zajló összecsapások teljes mértékben igazolják a rangadó magas szintjét! Senki nem adja olcsón a bőrét! Itt aztán minden – az egyes lépésekben megtestesülő – taktikai elképzelésnek hatalmas szerepe van a végkifejletben! A szerencse, a legtöbb sportágban a jobb, s mentálisan felkészültebb mellé szegődik. Ezen a napon nem minket választott! A BEAC I.-Barcza elleni 6,5 : 5,5-s vereségre számos sorstársunk büszke lehetne, s mi is azok vagyunk, azonban úgy látszik, dobogóra kerülésünkhöz a végelszámolásnál kevésnek fog bizonyulni! A rangadó rangját nem csupán a két egymásnak feszülő ellenfél adta meg, hanem Kubacsny Laci barátunk visszatérése is. Laci hosszú betegség után tért vissza a táblához, s csapatunk minden egyes tagja kíváncsi volt arra, hogy ez az egészen kiváló képességeket, s múltat felmutató játékos hogyan tudja korábbi önmagát érvényesíteni ifjú ellenfelével szemben. Játéka korábbi fénykorát felidézően lenyűgöző volt még akkor is, ha győzelme után a csak rá jellemző – magával szembeni – elégedetlenséggel azonnal jelezte: „Nem játszottam jól”!
A 2018/19-s szezonban egyetlen elszenvedett vereségünk a második helyhez volt elegendő, míg az idei szezonban a Barcza elleni már a harmadik volt! Mivel az első, és a második elleni átlagteljesítményünk – a 6,5 : 5,5 és 5,5 : 6,5 okán – döntetlent eredményez, a végső elszámolásnál a többiek elleni „részeredmények” fognak dönteni. Ebben az összevetésben bizony nem állunk túl jól!
Fontos-e azonban, hogy milyen számszerű eredményt sikerül elérnünk egyénenként- és csapatként?!
Bizton állítom, jó érzés volt a település Polgármesterétől átvenni a 2018/19-s versenyévadban elér 2. helyezésért járó ezüst érmünket! E tényt el nem homályosítva még is egyre inkább erősödik életünk egy másik igen fontos eleme, amit CSAPATformálásnak, csapatépítésnek nevezhetünk! Csapatról beszélni egy egyéni sportágban meglehetősen skizofrén állapot!
A csapatbajnokság során – bár csapat ül le – az egyes játszmákba sem a csapatvezető, sem a játékvezető nem szólhat bele! Az egyes táblákon folyó csata a két küzdő fél egyéni története! A végső sorrendet az ún. táblapontok, majd azok egyenlősége setén a csapatpont (győzelem 2, döntetlen 1, vereség 0) döntik el. Az egyes táblákon – az ellenféllel szembeni teljesítmény – az egyéni értékrendet fogja befolyásolni, s ezen keresztül adja meg a CSAPAT értékét! Az egyén- és a csapatérdek, bár szorosan összefonódik, külön-külön is hatalmas jelentőséggel bír!
E kettősség mellet is szinte kézzel fogható az, ami elindult Törökbálinton!
Egyre több sakkozó, egyre több játékos igyekszik hozzá tenni a maga „kis” történetét az egészhez! E folyamatot erősíti az önálló szervezetté válásunk is, újsütetű elnökünk, Leipán Tibi bölcs tanácsai. Az öreg Aurél igyekszik feltüzelni Dudás Janit (1. táblásunk), és dr. Léhmann Zolit az éppen soron következő fordulónkra, Kovács Gabi lelkesen veti be magát a „kis” megyei csapat szervezésébe, míg az egészet kiválóan fogja össze Sallai Kálmán, a rá jellemző diplomáciai érzékkel az első csapat vezetőjeként Azt még nem tudjuk, hogy mi lesz a végkifejlett, még nincs minden tökéletesen a helyén, de bármi lesz is a végeredmény, érdemes küzdenünk érte!
PP
