Félidő, vagy végjáték…

A 2019/20-s CsB-k, ma már hagyományosnak mondható kaotikus rendben zajlanak. Egy-két forduló, majd hosszú csend, aztán megint egy, a folyamatos játék kialakulásának, formában tartásnak cseppet sem kedvez. Úgy hírlik, csak akkor lehet NB-s fordulót rendezni, ha nem esik egybe az a német, az osztrák, vagy egyéb, élsakkozóink által másod-, és harmadállásban abszolvált más CsB-k fordulóival, fontosabb pénzdíjas egyéni versenyekkel. A látványsportok kiemelésével tovább mélyülnek az egyes sportágak közötti – amúgy sem kis – különbségek. De hány, és hány olyan sportág létezik, amelyik a sakkhoz hasonló elszigeteltségben küzd az életben maradásért! A hazai verseny- és tömegsakk-sportnak cseppet sem kedveznek ezek a folyamatok. A Magyar Sakkszövetségnek e kihívásokra nem sikerült megtalálni a megfelelő válaszokat! E tényt az sem menti, hogy egyetlen elnöknek, főtitkárnak sem sikerül hosszabb távon gyökeret vernie a MSSz-ben. A határozatlan vezetés, az átgondolt hosszú távú tervezés hiánya, a szükségszerű döntések halogatása bizony felveti az alulról szerveződés szerepének fontosságát, csakhogy a megannyi „kiscsapat” csak-, és kizárólag a túlélésre tud játszani! Ilyen alapokon pedig nem nagyon lehet a magyar sakksport múltjának megfelelő pozíciót megtartani a világban. Éljátékosaink – Portisch Lajos óta – hosszabb távon nem tudnak gyökeret verni a nemzetközi Sakkélet élmezőnyében, s ennek bizony cseppet sem kedvez Polgár Jutka visszavonulása sem! Hogyan is lehetne ezt az alulról szerveződést erősíteni? Hát az évi 8-9 fordulóval aligha! A csapatbajnokságok jelentőségének erősítésén tán érdemes lenne elgondolkodni! Ezeknek a csapatoknak többször kell megmérettetniük egymással, s az időpont korlátok kényszerében tán olyan tradicionális kérdéseken is érdemes lenne elgondolkodni, mint a csak-, és kizárólag vasárnap 10⁰⁰ órai kezdési időpont! E kérdéskört komolyan feszegeti az NB I-s hétvégi dupla forduló ötlete, csak. hogy elegendő-e?

E helyzetben egyes fordulók időpontjait nem az ésszerűség, hanem minden más olyan szempont dönti el, amit elsődlegesen anyagi kérdések motiválnak. A hazai sakkozásnak tehát odáig sikerült „fejlődnie,”, hogy a hazai CsB-k nem élveznek prioritást. Következésképpen a magyar sakkozást a sportok prioritásában sem igen lehet fellelni!

Hol is tart ma a magyar sakkozás? Csökkennek játékszámok, csökkennek a csapatok, a játékosok, csökken az állami támogatás, csökken a sakksportban megjelenő pénz! S mi lesz a vége? Vagy van ezért, létezhet ennél pozitívabb végkifejlet is? A kimagasló magyar GDP növekedés melletti meglehetősen szubjektív elosztási rendszerek devalválják a teljesítmény értékét. A magyar sakkozás bajban van! Bajban van a gondolat szabadsága, a kreativitás szabadsága! A sakkozás lényege haldoklik!

Mi marad nekünk? Sakkbaráti kapcsolatok ápolása? Vagy még is csak van valami, ami összetartja azokat az embereket, akik egy-egy sakkpartit váltanak egymással, akik 3-6 órán át meredten néznek egy 64 mezős táblát néhány figurával, s kémlelik egymás gondolatát. Ez a játék, vagy valóság!

A szokatlanul korán – már szeptember 29-n – kezdő megyei bajnokság első fordulójában bizony komoly vereséget szenvedtünk Szentendre csapatától Az ifjú Aurél első táblás teljes pontjához csupán Matura Józsi tudott egy felet hozzá tenni, s ez így vajmi kevés a boldogságunkhoz! NB-s csapatunk 2019.11.10-n azzal a Nyergesújfalu-val találkozott, amelyik az eddigi 7 összecsapásunkból csupán egyszer volt képes nyerni ellenünk, s most másodszor. A tavalyi szezonban összesen egyszer kaptunk ki, s most mindjárt az első fordulóban! Nem túl jó ómen a továbbiakhoz! Ugyan ezúttal nem fogalmaztunk meg magunkkal szemben elvárásokat, de, hát azért a 2018/19-s idényben elért kimagasló ezüstérem azért csak kötelez valamire!

Az egyes fordulók minden egyes tábláján ádáz küzdelem folyik. A nagy arányú győzelmek-vereségek nem feltétlen tükrözik a csapatok közötti valós különbségeket, sokkal inkább a megismételhetetlen pillanat varázsát. Az egyes táblákon egyéni küzdelmek folynak, s ezek összegzéséből adódik a csapatbajnokság végső sorrendje. NB 2-s csapatunk 2018/19-s ezüstérmét többen kudarcként élték meg (pedig sokan cseréltek volna velünk szívesen), s így az idei szezon visszaesését tán törvényszerűnek is tekinthetjük. Biztos, hogy feladtuk? Dr Léhmann Zoli Pálkövi Józsi elleni hozzáállása, játéka azt mutatja, hogy szó sincs erről! Zoli ott, nem csupán önmagáért, önbecsüléséért, hanem a CSAPATért is küzdött! A CSAPAT csapatként való működésében meghatározó szerepe van – a meglehetősen tradicionális verseny-sakksport sajátosságainak köszönhetően – az első táblákon történteknek! Dupsky Laci is mindig biztos pont! Aurélok is fontos láncszemek! Sallai Kálmán fáradhatatlan szervezőmunkája fontos része a működésünknek!

Megyei kis csapatunknak – az NB-s csapathoz hasonlóan – meg van a gerince! Ha nem is fogalmaztunk meg vele kapcsolatosan elvárásokat, azért egyetlen fordulóban sem ültünk le feltartott kézzel! Gyömrő elleni győzelmünk azt mutatja, hogy képesek vagyunk „meglepetés”- eredményeket produkálni! De miért is van okunk pesszimizmusra?! Jelenlegi negyedik helyünk egyáltalán nem néz ki csúnyán! Mindez azt bizonyítja, hogy remek eredményekre vagyunk képesek! Csupán egy kis koncentráció fokozásra, s nem kevés szerencsére van szükségünk hozzá!

…De tudjuk jól! A szerencse azok mellé szegődik, akik tesznek is érte!

PP